Egy óvatoskodó csók. Legjobb barátok.
Valóban azok lennénk?
Nyíltan kijelentette, hogy nem akar tőlem többet. A kisujjeskünk pedig amit azokban a bizonyos hajnali órákban tettünk, bizonyíték mindenre. Még akkor is, hogyha állandóan a szexet hozza fel témaként, amikor tudja, mennyire nem szeretek erről beszélni. Még akkor is, ha a flört lassan szerves részét képezi a beszélgetéseinknek.
– Megígérnél nekem valamit?
– Talán.
– Talán?
– Tudod, hogy a talán legtöbbször igent jelent.
– Akkor... Legjobb barátok örökké?
A szívem összefacsarodott, ahogy a sorokat olvastam. Mintha egy kést vágtak volna a mellkasomba, és leöntötték volna citromlével, majd besózták volna, hogy minél fájdalmasabban és nehezebben gyógyuljon.
– Legyen, megígérem.
– Kisujjeskü?
– Kisujjeskü.
Várom, hogy válaszoljon. Azt mondta, a negyedik pohár italát issza már, szóval lehet, hogy másnapra már nem is fog válaszolni.
– Mit tennél, ha rájönnél, hogy a legjobb barátod szerelmes beléd, Jennie?
Nincs válasz, hosszan gondolkozik. A neve alatt látszik, hogy „gépel”, szóval türelmesen várakozom, miközben magamban a fejemet verem a falba, hogy lehettem ilyen hülye.
– Attól függ. Én is szerelmes vagyok belé?
– Valószínűleg nem.
– Valószínűleg? Hahahaha.
Csend. Nem válaszol, nem gépel, nem történik semmi.
– Szerelmes vagy belém, Lisa?
– Talán.
– A talán legtöbbször igent jelent.
– Tudom.
