Az eső zuhogása mellett egyedül az ásó egyenletes földbe hatolása hallatszott, néha meg-megcsikordulva egy-egy kavicson. A frissen fellazított földet könnyebb volt ásni, mintha egy teljesen lejárt területen kellett volna.
Igyekeztem nem a gödörtől jobbra lévő sziluettre pillantani, mert valahányszor megtettem, a bűntudat mardosott, és a gondolatok teljesen elterelték a figyelmem.
Már a beszédemen gondolkoztam, hogy mit mondjak, ha elkapnak. „Megbántam. Ezentúl jobb ember leszek, ígérem.” Az arcod kúszott elém, és nem tudom, hogy mondjam el neked. Van-e jogom egyáltalán felbukkanni előtted, miután megöltem valakit. Érted.
A gödör egyre mélyebb lett, majd az ásó szilárdat ért. Egy koporsó. A sötét alak felé fordultam, hogy először a lábait, majd a kezeit átemelve a peremen leejtsem a testet a kemény fára, és elkezdtem betemetni.
A dolgom végeztével lerogytam a sírkő tövébe, és hagytam, hogy az eső a könnyeimmel együtt csurogjon az arcomon.
Ha felhívsz, bevallom neked. Nem tudom, feladnál-e a rendőrségnek, Jennie, de tudnod kell.
Vajon jobban szeretnél így, hogy megöltem valakit érted? Elbújtatnál, ha körözési plakátokkal lenne tele a város, rajtuk az én arcommal?
Megcsörrent a telefon, kijelzi a nevedet. Ujjaim sártól és vértől ragacsosan remegnek, ahogy a zöld ikont középre húzom a képernyőn, vörösesbarna csíkot húzva maga után.
– Szia Lisa – köszön bele, kissé remegő hangon, én pedig megkönnyebbülve fújom ki az eddig benn tartott levegőt. Ezek szerint már nem dühös. – Merre vagy?
– A temetőben. – Szinte csak lehelem a szavakat, de tudom, hogy meghallotta.
– Miért vagy ott? Lisa, az egekre, szakad odakinn az eső! – emelte fel a hangját, kissé már hisztérikussá válva. – Gyere haza azonnal, mielőtt megfázol!
– Jennie, én... – Reszketeg sóhaj szakadt fel tüdőmből, majd erőt véve magamon, kimondtam. – Megöltem valakit, Jennie.
Néma csend a vonal túlsó végén. Mély sóhaj, szinte hallható kétségbeesés a feszült csöndben.
– Gyere haza. Együtt megoldjuk.
Szia!
VálaszTörlésElőször is bocsánatot szeretnék kérni tőled :( Nagyon gyakran olvasok tőled, szinte egytől egyik minden történetedet olvastam, de valahogy sosem sikerül nyomot vagy legalább egy visszajelzést itt hagynom magam után :(( De most van röpke 5 percem és hát mikor, ha nem most :D
Először csak annyit, hogy én alapvetően nem vagyok oda a párosért, sőt magáért a bandáért sem, de Te írtad, ezért is vagyok itt.
Alec Benjamin a szívem kis csücske, ez a dal pedig az egyik kedvencem tőle, szóval már nagyon betalált :D Alapvetően kiváncsisággal töltött el az, hogy vajon milyen formában veszed alapul a dalt. Ragaszkodsz az eredetihez, a dalszöveghez, vagy kiforgatod valahogy. Meg kell, hogy mondjam, bár rövid volt, és sok háttér infó nem derült ki, amire pedig baromira érdekelne engem, azt éreztem, hogy lavírozol a cselekmény és az érzelmi háttér mögött, viszont kicsit jobban átestél az érzelmi síkra. Ezt azért mondom, mert a cselekményből nem sok minden derült ki (indíték, ki volt az, tényleg megölt valakit, vagy ezt metaforikusan értetted stb.). Érzelmi részről viszont erős volt, hiszen Lisa elkövette talán a legnagyobb bűntettet a szerelméért, holott tudta, egyáltalán nem helyes amit tett, még Jennie előtt is titkolta, mégis, amikor a lány hívta, őszintén bevallotta neki. Ő pedig kiállt érte, és nekem ez volt a legfontosabb, valahol itt tudatosult bennem, hogy igen, ez igaz szerelem amit most bemocskol a bűn szégyenfoltja, de ők így is kitartanak.
Rövid volt, de lényegre törő, nem mondanám, hogy túl nagy hiányérzet maradt bennem. Ez így kerek és szép. Kicsit a Sistar - One more day klipje jutott eszembe közben, ami szintén kedvencem, szóval az én szememben nagyon összeállt az egész, és köszönöm, hogy megírtad :) ♥
Igyekszem többször ide találni!
- MinBekka♠
Szia!
TörlésHúha, először nagyon meglepődtem a hosszú visszajelzésen, de ahogy olvastam, iszonyatosan megmelegetted a szívemet. <3
Bocsánatkérésre semmi szükség, hálás vagyok, hogy most írtál, ráadásul ennyire kifejtetted.
Alec Benjamin az elmúlt két hétben nekem is a szívem csücskévé vált, viszont erre a dalára csak ma találtam rá valahogy, de azonnal megihletett. Elsősorban a hangulata, és csak utána a jelentéstartama, és nagy szerepe volt a történet alakulásában egy számomra nagyon fontos személynek, akivel pont tegnap merült fel a téma kettőnk között :D
A gyilkosság nagyon is valóságos volt, a sír ásása, a hulla, a temető teljesen erről tanúskodnak, és igen, valóban inkább az érzelmi részére koncentráltam. Azt hiszem, azt szerettem volna leginkább megmutatni, milyen is valójában feladni az emberséget a szerelemért úgy, hogy közben ez a szerelem nem fordul el tőle, és örülök, hogy ezek szerint egy sikerült ^_^
Igy utólag belegondolva én is belegondoltam, hogy van némi hasonlóság a Sistar dallal, amit én is imádok, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem.
Én köszönöm, hogy elolvastad, azt pedig főleg, hogy nyomot hagytál magad után, a visszajelzések azok, amik sokszor bennem tartják a motivációt ahhoz, hogy megosszam az írásaimat.
- Odi