Téged

  A háztetőn ülve bámultam ki a fejemből. Ott égett a talált, hamutálnak kinevezett konzervdobozban a cigim, de már nem volt kedvem elszívni. Csak néztem, néztem és néztem Simon ablakát, hátha változik valami: felhív, küld valami jelet, hogy mégis szívesen lát a lakásában. A barátnőm kidobott, miután beismertem neki, hogy a férfiakat szeretem, és már nagyon régóta nem érzek iránta semmit, így nem volt hova mennem.
  Az ember azt gondolná, hogy miután magában elrendezi ezt az egész orientáció-kérdést, minden sokkal könnyebb lesz, de ez tévhit. Megnehezedtek a dolgok, féltem attól, mi lesz, ha Soyoon világgá kürtöli, ha a barátaim rájönnek, mégis… A leginkább Kiseoktól tartottam. Mikor megjelentem az ajtajában, az arckifejezése egyik pillanatról változott mosolygósból halottsápadtá, épp hogy csak meg tudtam kérdezni, nála maradhatok-e éjszakára. A válasza egyértelmű nem volt, majd rámcsapta az ajtót, ezzel jelezve, hogy ideje távoznom.

  Így kötöttem ki a szemközti ház tetején, ahonnét tökéletesen ráláttam a hálószobájára. A függönyök elhúzva, teljes sötétség borult rá. Nemrég ment felfelé egy srác az épületben, így arra következtettem, hogy vendége van, és valószínűleg a nappaliban beszélik meg a dolgaikat. 

  Zavart, hogy valaki ennyivel fontosabb neki, mint én. Elvégre a barátja voltam, már ha nevezhetem még magam annak azok után, hogy így visszautasította a segélykérésem. Jay házon és országon kívül volt, így hozzá nem mehettem. Locot és a barátnőjét semmiképpen sem akartam zavarni, így őket is kilőttem. Az egyetlen lehetőségem Simon volt, de ezek szerint neki nem számítottam annyit, hogy egy ilyen helyzetben kisegítsen, hotelbe pedig nem akartam menni, főleg nem ezen a késői órán. 

  A telefonom folyamatosan rezgett, de nem érdekelt. Soyoon nevét jelezte ki, így végképp nem reagáltam, nem akartam a hisztijét hallgatni. Ugyanis vagy könyörgött volna, hogy menjek vissza, vagy elküldött volna melegebb éghajlatra, és valahogy egyikhez sem volt különösképp kedvem. 

  Előhalásztam az üveg sojut, amit még idefelé jövet vettem egy kisboltban. Kinyitottam és ráhúztam, hátha úgy könnyebben beüt, de nem fűztem hozzá túl sok reményt. Iszonyatosan nehezen részegedtem le még az erős alkoholoktól is, így ez az adag meg sem ártott. 

  Hirtelen felkapcsolódott a villany. Pont ráláttam a nagy franciaágyra, és nem hittem a szemeimnek. Az idegen srác, akit felmenni láttam, vadul vetkőztette Kiseokot, miközben egy percre sem vált el az ajkától. Meglepődésemben félrenyeltem az alkoholt és erős köhögésbe kezdtem, így egy pillanatra elvesztve az egyensúlyomat. Csak a gyors reflexem tartott a tetőm, ami a hanyattdőlésre késztetett. Mikor feltápászkodtam, meg akartam bizonyosodni arról, hogy tényleg azt láttam, amit, és nem csak beképzeltem, azonban mikor odapillantottam, már az ágyon feküdtek. Simon maga alá gyűrte a férfit, és még ebből a távlatból is láttam azt az erős dominanciát, ami sugárzott belőle. 

  Ismét cigire gyújtottam, és ezúttal el is szívtam az egészet. Aztán még egyet és még egyet, míg el nem fogyott a doboz. Próbáltam nem odafigyelni, de egyszerűen vonzotta a szemem, az agyam pedig közben egyfolytában járt. A szemeim elé táruló jelenet ugyanis két dolgot jelenthetett: Az egyik az, hogy Kiseok meleg, vagy legalábbis biszexuális és van valakije. A másik az, hogy meleg vagy biszex, és csak szórakozik, de nem komoly az egész. Én pedig nagyon reménykedtem, hogy az utóbbi lesz az, mert ez azt jelenthette, hogy van esélyem. 

  Hirtelen elhatározásból álltam az épület ajtajában. Semmi különösebb célja nem volt, csak kíváncsi voltam arra, akivel az éjszakát töltötte. Elég nyilvánvaló volt, hogy nem szerelmesek, ugyanis akkor nem lépett volna le a srác, amint végeztek. Mert ez történt, láttam, ahogy szedi a cuccait, és ekkor döntöttem úgy, hogy nekem látnom kell. 

  Hátamat a falnak vetettem, majdhogynem láthatatlan voltam az utcára telepedő sötétségben. A bejárat nyílott, és kilépett rajta a férfi. Így, hogy közelről is láthattam, lehetetlen volt nem észrevenni a gyönyörű arcot, ami az iszonyatosan kidolgozott testhez tartozott. Éreztem rajta Kiseok tusfürdőjét, ahogy elhaladt mellettem, és ez zavart. 

  Tisztában voltam vele, hogy ezzel valószínűleg tönkreteszem a barátságunkat, de nem érdekelt: becsöngettem a lakásba. Simon egy köntösben nyitott ajtót, szájából cigi lógott, arcán látszott az elégedettség.

  - Itt hagytál valamit? - kérdezte, de amint az arcomra pillantott, megmerevedett, gondterhelt ráncok kúsztak a homlokára és zavarodottság a szemébe. - Mit szeretnél, Gray? 

Nem válaszoltam. Amikor kivette a szájából a már tövig égett csikket, rámartam az ajkaira. Nem ellenkezett, de nem is tett semmit. Füstös íze volt, kellemes, mégis, volt benne valami kesernyés. Talán maga a hangulat sikeredett ilyenre, ugyanis amikor elváltam tőle, az arca kifejezéstelen volt. Semmit nem tudtam róla leolvasni, az égvilágon semmit.

  - Ez mégis mi akart lenni? - A hangja számonkérő volt, nem nézett a szemembe. Elővette a cigisdobozt a zsebéből, és ismét rágyújtott. - Figyelj, nem tudom, mit gondolsz rólam, de nem én leszek az, akivel elfelejted a csajod - vonta le a lehető legrosszabb következtetést a hallgatásomból.

  - Láttam. Mindent. - Nem kellett többet mondanom, megakadt a mozdulatban, hogy lepöccintse a hamut. - Tudod, mivel nem volt hova mennem, így a tetőn kötöttem ki, szemközt. Amerre a szobád néz - vontam vállat. Arca egyre inkább kezdett hasonlítani a fal színéhez, így a hátizsákomat a vállamra véve léptem el mellette, be az ajtón, az előszobába. - Ne aggódj, ugyanabban a csónakban evezünk mindketten. Bár, azt hiszem, én nagyobb bajban vagyok, mert kidobtak miatta - villantottam egy nyertes vigyort rá, de még mindig nem mozdult.

  - Mit akarsz? - A szavai nem voltak többek rettegéssel teli suttogásnál. 

  - Téged.